Mi és a kutyáink

Reggel jó korán felkeltem, mert ugye ma volt a nagy nap: kutyasuli, majd kirándulás. A korán kelésre azért volt szükség, mert arról volt szó, hogy majd kirándulás közben fogunk piknikezni, és még semmi nem volt előkészítve. Gyorsan levittem a kutyákat a reggeli egészségügyi sétájukra, majd elkezdtem összeállítani a menüt. Felvágtam a husit és az összes zöldséget is (uborka, hagyma, paprika, erős paprika, paradicsom), hogy ott csak enni kelljen, és csomagoltam hozzá mindenféle kiegészítőt (só, fogpiszkáló, kenőkés, padlizsánkrém, konyharuha, mézes puszedli).

Ezután jött a fürdés, majd még indulás előtt sikerült leragadnunk Estivel a TV előtt. Először a Spektrumon volt valami jópofa természetfilm, ami a rovarok átváltozásáról szólt (a csótány lány panaszkodott benne, hogy ő miért nem szép, és mikor lesz már szép, a légy meg kb csak röhögött rajta, és mondta neki, hogy ne nagyon reménykedjen). Utána jött a hupikék Törpikék, majd a Gumimacik :) Szerencsére annyira nem feledkeztünk bele, hogy elkéssünk, de közel voltunk hozzá.

Még az Eckermann előtt vettünk pár krumplis pogácsát a Nándori cukrászdában, amit egyébként tessék szeretni, több okból is. Egyrészt, mert mocskos finom minden sütijük (tényleg minden süti mocskos finom, próbáld csak ki), másrészt mert kutyabarát hely. Ez két dologban nyilvánul meg: bemehetünk kutyussal és kedvesen mosolyognak, valamint szokott kint lenni a bejárat előtt egy Kutya Oázis feliratú vödörke, benne vízzel :)

A kutyasulin most nem volt semmi érdekes. Max annyi, hogy kiderült, hogy holnap terepfoglalkozás lesz, ami annyit jelent, hogy a városban fogunk sétálni. Meg valami metróról is volt szó. De erről majd inkább holnap.

Kutyasuli után még vári kellett kicsit Anyeszre és Safira. Addigis mi elugrottunk Szentendrére, és ettünk egy Bodzás fagyit :) Ez után indultunk, immár Anyeszékkel Dobogókő felé. Nekik is vagy kutyusuk: Monty a beagle fiú :)

A séta nagyon jó volt! A terep nem volt túl durva, sőt, tényleg inkább sétának mondanám a kirándulást. Az út elején még rengeteg volt az ember, azonban ők később kikoptak. A terv az volt, hogy majd valami tisztásféleségen ledöglünk piknikezni a napon. Ezzel a tervvel csak az volt a baj, hogy amerre mentünk, arra nem volt semmi ilyesmi hely :) Sebaj, találtunk egy padot, ami mellett egy obeliszk is volt, ráadásul pont ott akartunk visszafordulni a kiindulópont felé, és itt költöttük el a kései ebédünket. Vicces volt, hogy a zöldségek összerázkódtak a dobozban, amibe raktam őket, így minden kicsit csípős lett, kivéve a paradicsomot, ami külön dobozban utazott :)

A visszafelé út már gyorsabb volt (az mindig gyorsabbnak tűnik). A kutyák egy erdőbe rohanás és eltűnést leszámítva nagyon jól viselkedtek, és még ennél is jobban érezték magukat! Szépen vissza lehetett hívni őket, de egyébként erre nem is volt nagyon szükség, mert nagyrészt maguktól vissza-vissza tértek hozzánk, majd újból előre rohantak, vagy lemaradtak, vérmérséklettől függően :) Az volt talán a legjobb látvány, amikor három különböző kutyafenék sétált előttünk a vékony erdei ösvényen :) Persze ezt telefonnal lefényképezni szinte lehetetlen, így erről nem készült kép.

A nap végére mi is nagyon elfáradtunk. Még ittunk egy teát a helyi büfében, majd búcsú Anyesztől, Safitól és Monty-tól, oszt irány haza (a képen szereplő csokrot a kocsihoz visszafelé menet szedtem, már sötétben :)). Szergej és Bodza persze egy percen belül már aludtak a kocsiban :) Mi itthon fürdőkádba ültünk habfürdővel, és azóta nem csinálunk semmit :) Isteni :)

Összességében nagyon jól éreztem magam, és úgy érzem, hogy a kutyáknak is nagyon hasznos az ilyen erdei kirándulás. Jót tesz nekik, hogy póráz nélkül rohangálhatnak a természetben, és mégis szokják, hogy ilyenkor is egy falka vagyunk. A gazdiknak sem annyira stresszes a környezet: nincsenek autók, amikre figyelni kéne, stb.

Én egész kirándulás alatt két dolgot próbáltam Szergejjel. Egyrészt viszonylag sokszor hítvam be, és dicsértem meg, majd engedtem el ismét, másrészt, amikor magától jött vissza mellém, akkor mindig klikkoltam neki, hogy értse meg, a gazdi lába mellé menni nagyon jó dolog. Ezt olyannyira sikerült elérni, hogy a séta végére teljesen kifogytam a jutifalatból :)

Holnap is megyünk valamerre, de most tényleg csak egy meleg napos környékbeli rétre, mert Estinek még dolgoznia kell, és vissza kell érnünk délután négyre. Mindenesetre, amit lehetőségünk lesz, megyünk ismét :)

Hú, és még valami! Megjöttek a frizbik. Holnap vesszük át őket a Top Mancs kutyasuliban rendezett frizbi kupán :) Alig várom :D