Eddig naponta egyszer gyakoroltunk, de akkor jó sokat. Tudom, hogy ezt nem így kell, de sajna egyrészt így jött ki, másrészt valamiért nem tudtam rávenni magamat a rövid tanításokra. Valószínű ebben Bodza keze (mancsa) is benne van, mert ő nem igen tűri, ha elszakítom tőle Szergejt (ugat, sokat, hangosan).
Viszont most rájöttem arra, hogy az új dolgokat úgyis ingerszegény környezetben kell tanítani, így azt fogom csinálni, hogy lesz ami lesz, mi elvonulunk naponta minimum háromszor öt percre gyakorolni a lakás egy másik sarkába, plusz ugye megmarad a hosszú rohangálós tanulós zöldövezeti séta. Ez így már napi négy gyakorlást jelent, ami már szerintem egész jó (én kb nyolccal érezném jónak magamat, de sajna elég maximalista vagyok).
Ezt tegnap kezdtük, és eddig egész jól működik :) A suliba most amit kérnek, azt leginkább kint lehet csak gyakorolni (szabadon követés, fordulatok, tempóváltás), így itthon inkább valami kis egyszerű dolgokat tanítok neki, ami megmozgatja az agyacskáját. Az első az, hogy a lábát rakja keresztbe :) Ezt most tisztán formálással szeretném tanítani, nem pedig megvezetéssel. Most ott tartunk, hogy ha van a kezemben egy füzet, akkor fekvésben már ad rá pacsit, akkor is, ha kicsit be kell nyúlnia a másik mancsa fölé. A következő lépésben a füzet már a másik mancsa mellett lesz, majd a végén ki fogom venni valahogy (ez még érdekes lesz) a füzetet.
Az egészben azt szeretem a legjobban, amikor ül velem szemben, és látom rajta, hogy jár az agya, hogy mit is kell csinálni (általában, amikor épp nem jött össze valami, azaz nem klikkoltam). Ilyen volt pl akkor, amikor elkezdtem átvinni a másik mancsa fölé a füzetet. Ekkor elkezdte a másik mancsával csapkodni, majd legközelebb mindkettővel :) Persze meglepődött, hogy nincs klikk, nem nagyon értettel :D
Amit még nagyon meg szeretnék tanítani neki, az az, hogy szépen egyenesen üljön be mellém. Imád a hátam mögött megkerülni, és leülni mellettem, de sajna vagy túl elöl, vagy túl hátul ül, és természetesen ferdén. De arra is gondoltam már, hogy végül is mindegy ez nekem, lényeg, hogy megcsinálja, és hogy szívesen. Ezt még majd kitalálom.
Gyakorolni kell még majd a helyben maradást is, mert ülve nagyon tudja (szinte bármilyen messze elmehetek, helyben marad, és az idővel sincs gondja), de fekvésből sajna fel szokott állni. Valamiért neki a fekvés nem egy nyugis póz. Bodza pedig fordítva van ezzel, őneki az üléssel van gondja, gyakran inkább lefekszik, úgy kényelmesebb neki :)
Most hétvégén megmutatják majd, hogy mit várnak el a vizsgán, és innentől majd lehet célirányosan gyakorolni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.