Mi és a kutyáink

Találkoztunk egy másik JRT-vel, akiről már Rita mesélt korábban. Ő gengszter. Szinte az egész kutya fekete, kivéve az alja. Olyan, mintha belemártották volna fehér festékbe, de csak a lábait és a hasát :) Jó arc, és az alakja is tetszik. Méretben kb akkora, mint Szergej. És képzeld, ő is népszigeti kutyasulis volt :) Elvégezték a középfokú tanfolyamot, és ők voltak a csoportelsők :)

Viszonylag hamar bementünk aznap. Otthon mondta Esti, hogy van valami Szergej fenekén. Elsőre csak azt hittem, sáros, de nem. Kiderült, hogy véres. Aztán kerestük a sebet, de sehol nem találtuk. Végül kiderült, hogy ismét a körme mellett vérzik :( Már nem is tudom, hogy a harmadik, vagy a negyedik ilyen sérülése ez. És most ráadásul fájt is neki :( Rossz volt a kedve, a kötést nem viselte el, este hányt is.

Másnap mentünk Állatorvoshoz, azt mondták, nem kell félni, tényleg a szokásos, és most talán van esély arra, hogy nem kell levenni majd a körmét. Ami nagyon jó lenne.. Kérdeztem, hogy nincs-e valami vitamin, ami ilyesmit erősíthet, és vettünk egy 12 vitamint tartalmazó algás cuccot. Jó, hogy írom, gyorsan adok is neki párat :) Az a jó benne, hogy szeretik a kutyusok, jutalomfalatként is lehet adni nekik. Mondjuk nem fog sokáig tartani, mert tizenkettőt kell neki adni belőle naponta, és nem hiszem, hogy 120-nál több lenne abban a kicsi dobozban.

Szóval most ismét kötés. Cserébe nem nagyon gyakorlunk :( Sokat van velem, sétálunk is sokat, a gyakorlás nem annyi, mint amennyit szeretnék, és sajnos volt olyan nap is, amikor egyáltalán nem volt. Pedig azt tűztem ki célul, hogy a héten minden nap fogunk gyakorolni. Mondjuk ma voltunk az InfoPark-ban, de nem sült el jól a dolog. Kicsi rohangálás után elkezdtünk gyakorolni. Kicsi bemelegítés, majd helyben maradás. Ezt egy kisebb domb másik oldalán, Bodzától távol próbáltuk. Katasztrófa. Állandóan Bodza felé forgott (volt ott egy másik kutyus is, akivel labdáztak), amikor meg nem, akkor nyüszített, vagy egyből belefeküdt az ülésbe. Abba is hagytuk, mentünk vissza Bodzáék felé. Útközben ismét leültettem, elsétáltam Estiig (kb 20 méter), kicsit vártam, majd visszamentem. Ekkor ott maradt. Ez még nem tudom, mit jelent.. Esti labdázott Bodzával, így a frizbit most le se szarta. Konkrétan! Semmi. Amikor labda van a környéken, akkor a frizbi szóba se jöhet.

Elmentem összeszedi a szanaszét hagyott korongokat, és mikor mentem vissza, azt hallom, hogy Szergej nekiment az idegen Westie-nek :( Üvöltve odarohantam, és rávágtam jópárat a fenekére, majd megfogtam, és beraktam a csomagtartóba. Ennyi volt neki a park aznapra. Nagyon morcos voltam rá. Iszonyat, hogy milyen hatással van ez a dög a hangulatomra. Esti azt mondta, hogy a labdáját védte. Leszarom, nem lehet agresszív, nem csinálhat ilyet! Nem tudom, hogy tanult-e valamit az egészből, mert amikor kinyitottam a csomagtartót, hatalmas farokcsóválással várt. Nyoma sem volt rajta semmi megbánásnak. Visszafelé hátul utazott egyedül, de szerintem ez már nem számított sokat. Előtte odahívtam magamhoz, és megbocsátottam neki. Ő próbált az ölembe ugrálni, de ezt nem hagytam, nem vettem fel. Annyira azért még nem bocsátottam meg.

Visszafelé a kocsitól az utcán gyakoroltuk még kicsit a helyben maradást a járdán. Itt egészen szépen ment, egyszer sem feküdt bele, igaz, még csak fél percig mentem csak el vele, mert nem szerettem volna, ha ismét ront, azt akartam, hogy jó élményekkel zárjuk a gyakorlást, sikeres gyakorlatokkal. Ez sikerült is szerintem. Kár volt azért a bunyóért.

Úú, viszont büszke is vagyok ám rá nagyon! A ma reggeli sétánál már végig póráz nélkül jött velem! Méghozzá most ez olyan séta volt, hogy át kellett menni kétszer is a közraktár úton, ami elég forgalmas. Paráztam is rendesen, de szépen jött mellettem, leültünk a járda előtt, majd átmentünk a zöldön. Volt olyan is, hogy kutyába ütköztünk, és vissza tudtam akkor is hívni :) Korábban ez már működött macskával is :) Nagyon szeretném, ha lehetne vele póráz nélkül sétálni, és tudná, mik a határok, és mindig visszajönne hozzám, abban a pillanatban, amikor hívom. Szerintem jó úton haladunk! Erről álmodni sem mertem volna, hogy még egy éves kora előtt ilyet tudni fogunk :) Persze még csak a megszokott környezetben mozgunk, de ez is hatalmas szó nekem!

Gyakorolni meg kell, sokat. Helyben maradást. Nincs mese. Azt hiszem, séták alkalmával fogom csinálni, járdán. Ott valamiért megy, és ilyenkor Bodza sem hisztizik, mert ő addig mellettem van pórázon. Minden séta alkalmával két három helyben maradás szerintem már elég is lenne. Sok kicsi gyakorlás, sikeres befejezés. Ez lenne az üdvös. Meglátjuk :)

A végére feltöltök még egy képet a dobogókői kirándulásról, ami múltkor valamiért nem került fel.