Szóval korábban írtam, hogy mesélek kicsit Eddyről. Hát az úgy volt, hogy Teca szeretett volna kutyát. Első körben vizslát. De közel sem volt olyan az élete, hogy bevállalhassa. Most viszont nagy változások vannak, és úgy gondolta, hogy ha már úgyis az egész életét a feje tetejére állítja, akkor itt az idő: most vagy soha, kell a kutya.

Sokat agyaltak Estivel még Zalakaroson, hogy milyen fajta is lenne neki ideális. Volt szó puliról (mert jártak nálunk, és Teca beleszeretett Ficsúrba, a pulinkba, de apa nem engedte elvinni :)), bichon-ról, westie-ről, bearded collie-ról. Asszem ez is volt az utolsó változat, szakállas collie. (Úúú, pedig egyszer úgyis lesz egy border collie-m, úgyis lesz, de most még sajna nem, meg most nem is rólam van szó.)

Aztán!! Jött a Tesco :) Estivel valahogy megláttunk egy dísz zacsit, amin egy kutya volt. Akkor még csak annyit tudtunk, hogy nagyon édes, de fogalmunk sem volt róla, hogy milyen fajta, de arra gondoltuk, hogy elvisszük Tecának ajándékba.

Rémusz és Eddy

Aztán amikor átadtuk, akkor Teca egyből belezúgott, és olyanokat mondott, hogy ez az én kutyám (persze volt már benne pálinka is, de azért szerintem őszintén mondta). Épp volt előttem notebook, így elkezdtem hírdetéseket nézni. Bichonokat szerettem volna mutatni neki, de nem volt ilyen kategória, így az egyébre kattintottam, hátha ott lesznek. És ott is voltak, de nem a Bichonok, hanem ezek a gyönyörűségek :)

Mint kiderült, pamutkutyának, vagy vattakutyának hívják őket, a hivatalos nevük pedig cotton de tulear. Míg Teca elment pisilni, én titokban felhívtam a gazdikat, és leinformáltam a kutyákat. Még ketten voltak, egy kisfiú és egy kislány. Kicsi hibák miatt egyikük sem alkalmas tenyésztésre, így olcsóbban adják őket. Mikor Teca visszaért, megkérdeztem, hogy ne vigyük-e haza kocsival. Persze csak akkor, ha nem bánja, ha teszünk egy kis kerülőt Pomáz felé (ugyanis ott laktak a pamutdögök). Vívódott magában sokat, de végül is belement, de azt mondta, hogy nem vehet kutyát, és ne is próbáljuk győzködni.

Nemsokára már ott voltunk a gazdik házában, a pamut kisfiú pedig kb fél órát töltött Teca ölében farkcsóválva, élvezve, hogy simogatják (egyébként egy elég bizalmatlan kutyus, cserébe nagyon nyugodt). A vattalány pedig nagyon élénk volt, ő mászkált fel alá, megfordult mindenki ölében, nagyon cuki volt :)

Visszafelé már úgy jöttünk, hogy Teca nem tudta, hogy elküldjön minket a picsába, vagy megköszönje nekünk, hogy elhoztuk, azt mindenesetre már tudta, hogy Edward lesz az ő kutyája :) Egyébként később megköszönte :))

Hazafelé ki is találtuk a stratégiát: Teca még két hétig dolgozik, utána szabin lesz, tehát megbeszéli a gazdi nénivel, hogy csak két hét múlva viszi el Eddy-t, addig beadják neki a harmadik oltást is, és neki meg lesz ideje felkészülni, olvasni, tanulni, vásárolni, stb..

Nagyon jó, hogy az első egy-két hétben kb végig vele tud majd lenni! Kapott tőlünk ajándékba egy könyvet: Jan Fennel - Az első harminc nap. Ez pont arról szól, hogy hogyan érdemes bánni az új kedvenccel az első időszakban, hogy nem rontsuk el. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Sokkal kevesebb probléma, stressz, nyűg, hiszti lesz egy kutyával, ha már az első előtti naptól kezdve tudatosan neveljük.

Kapott a könyv mellé egy klikkert is, és odaadjuk neki Norcsi új könyvét is, a Klikket, hiszen a klikkelést sosem lehet elég korán kezdeni :)

Már megvan, hogy december 22-én este megyünk érte, és az is, hogy mikor megyünk Fresnapf-ba bevásárolni :)

Aztán majd pesze járni fog ő is kutyaoviba, meg kutyasuliba. Persze csak a Nészigeti Kutyasuli jöhet szóba :)