Vééégre, értelmes idő van! Már annyira vártam! Gyorsan meg is fáztam cserébe :) A lényeg, hogy már túl vagyok rajta, és lehet kint labdázni, sokat, sokat, sokat!!
Korábban úgy labdáztunk, hogy én eldobtam a labdát, Szergej rohant érte, visszahozta, és rágta. A következő lépcső az volt, hogy hozta, és amikor kértem, akkor már odaadta, de egyből elkezdett a kis éles követelőző hangjával ugatni, hogy dobjam már, dobjam már, dobjam már. Hát, ez mocskosul nem tetszett nekem :)
A jó hír az, hogy sikerült odáig eljutnunk, hogy már volt olyan játékunk kint a parkban, amikor egyszer sem vakkantott Szergej a labda miatt, hanem visszahozza, egyet-kettőt még rág rajta, majd lerakja a lábam elé, és csöndben várja, hogy eldobjam ismét :)
Akkor más csak a szitu, amikor Bodza is ott van, mert ő még ezeket nem tudja, és amikor nagyon izgatott, ő bizony ugat, hogy játsszunk már, és ezt Szergej sem hagyhatja annyiban, ilyenkor ő is mondja a magáét :)
De ez nem is baj, cukik, úgy, ahogy vannak, és nagyon büszke vagyok Szergejre, hogy már tud kultúráltan labdázni :)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.