Mi és a kutyáink

Mától vasárnapig három kutyával lakunk :) Megkaptuk kölcsönbe Benji-t, Teca vattakutyáját :)

Kész ez a dög, tényleg vattából van. Olyan vastag raszta szerű fehér cucc van rajta (de csak valahogy alul, nem is értem), hogy még a legnagyobb hidegban is élvezettel fekszik le a hideg betonra szétdobott lábakkal, hogy hűtse magát, és ha sokáig áll egy helyben, akkor meglátszik a tappancsainak a nyoma az aszfalton, ahogy izzad :)

Egyébként nincs vele gond, Szergej fél tőle, mint minden kutyától, Bodza meg játszani szeretne vele, mint minden kutyával. De Benji csak van :) Nem csinál semmit. Estit már ismeri, mert együtt voltak három napig egy táborban, így állandóan őt követi, és az ő lábánál alszik.

Valahogy nem az én karakterem ez a dög: túl nyugis nekem. De azért aranyos ám :) Csak néha fél, vagy makacs, és nem hajlandó megcsinálni dolgokat. Pl. van olyan, hogy egyszercsak megáll, behúzza a kéziféket, és nem sétál tovább. Ilyenkor vinni kell. És nem jön fel a lépcsőn. Le pedig pláne nem megy :) Kemény cucc.. 

Vééégre, értelmes idő van! Már annyira vártam! Gyorsan meg is fáztam cserébe :) A lényeg, hogy már túl vagyok rajta, és lehet kint labdázni, sokat, sokat, sokat!!

Korábban úgy labdáztunk, hogy én eldobtam a labdát, Szergej rohant érte, visszahozta, és rágta. A következő lépcső az volt, hogy hozta, és amikor kértem, akkor már odaadta, de egyből elkezdett a kis éles követelőző hangjával ugatni, hogy dobjam már, dobjam már, dobjam már. Hát, ez mocskosul nem tetszett nekem :)

A jó hír az, hogy sikerült odáig eljutnunk, hogy már volt olyan játékunk kint a parkban, amikor egyszer sem vakkantott Szergej a labda miatt, hanem visszahozza, egyet-kettőt még rág rajta, majd lerakja a lábam elé, és csöndben várja, hogy eldobjam ismét :)

Akkor más csak a szitu, amikor Bodza is ott van, mert ő még ezeket nem tudja, és amikor nagyon izgatott, ő bizony ugat, hogy játsszunk már, és ezt Szergej sem hagyhatja annyiban, ilyenkor ő is mondja a magáét :)

De ez nem is baj, cukik, úgy, ahogy vannak, és nagyon büszke vagyok Szergejre, hogy már tud kultúráltan labdázni :)

Ismét elmarad a vizsga az időjárás miatt. Annyira jó lenne már túl lenni rajta. Persze ilyen latyakos pályán tényleg nem lehet vizsgázni, és jó is, hogy elmarad, de akkor is jó lenne már túl lenni rajta.... 

Mostanában pár köröm sérülést leszámítva nyugodt az életünk. Járunk ŐV-re és klubra vasárnapontként, cserébe nem készültünk egyáltalán a középfokú vizsgára, ami február 28-án lesz. Szergej és Bodza szinte semennyit nincsenek egyedül: napközben velem vannak az Eckermann-ban, utána meg otthon ugye.

Szobatisztasággal jelentem nagyon jól állunk :) Szinte sose pisilnek meg, szépen kivárják, amíg lemegyünk (mostanában 12 órákat is kibírtak!!). Csak akkor van baj, ha otthon hagyjuk őket. Akkor hiába voltunk lent közvetlenül előtte, már fél óra alatt is bepisilnek. Ez tuti valamilyen szeparációs stressz dolog, de mivel keveset van ilyen szitu, ezért nem nagyon foglalkoztat a dolog.

A többiről pedig beszéljenek a képek :)

ui: nagyon mocskosul várom már a tavaszt!!!!!!!!!!!!!!

 Helló!

Hát ez az első, majd többet is írok, ha belejövök.

Amikor belejöttem, elmesélem hogyan mutattam be Benjit a kivágott fatörzsnek és a hóembernek:-

pá

Kb a hatodik körmét szedték le ma Szergejnek. Most szerencsére csak az egyik oldalt lifegő ujjacskájáról, de akkor is :( Szegény..

Teca kutyusát elhoztuk végre Pomázról :) Ilyenek együtt:

Nagyon szép volt otthon. Ilyen szép:

Itt van pár kép a téli kutyákról :)

Lefekszem ám a hóban is!

Esti Bodza és Szergej a hideg kocsiban

Bodza és az új kabátja

Szergejnek is van ám, nem csak Bodzának

Bokszkesztyűk a só ellen

Karácsonyra megtanultak pitizni, és pofátlanul használják is

Karácsony előtt Üllőn jártunk, és beugrottunk a tenyésztőhöz, ahonnan Szergejt hoztuk. Nagyon örültek nekünk, és lehet, hogy januárban ismét visszamegyünk, mert Szergej mamája pocakjában ismét kis Jack Russelek vannak, és mostanában fognak kijönni :) Muszáj megnézni őket!

Egyébként van német dogjuk is, és az ő kicsijei már meg is születtek, azokra is nagyon kíváncsi vagyok!

Ő itt Szergej a mamájával:

Ahogy az ember a kutyája viszonya szépen lassan alakul, túl vannak már jópár óra kutyasulizáson, hajlamos belefeledkezni a mindennapokba, és mindig csak azt nézni, hogy a buta dög még ezt nem tudja, azt nem csinálja tisztességesen és amazt pedig állandóan elrontja.

Pedig, ha jobban meggondoljuk, ez azért egyáltalán nem fair ám. Gondoljunk csak vissza, hogy amikor hozzánk került, vagy mondjuk alapfokú tanfolyam előtt milyen elvárásaink voltak vele szemben. Gondoljunk vissza, és nézzük meg, hol tartunk. Meglepő lesz az eredmény! Iszonyat sokat fejlődtünk, de hogy ezt lássuk, kicsit meg kell állnunk, és hátra kell lépni pár lépést.

Én anno írtam egy listát, arról, hogy mit szeretnék, ha tudnának a kutyáink. Most épp belebotlottam, és meg kell mondjam, egész jól állunk vele. Íme:

  * [+] Lehessen simogatni, amikor szeretném, élvezze, és maradjon ott
  * [+] Lehessen vele aludni, TV-t nézni
  * [+] Nézzen rám, amikor a nevén szólítom (mindig, azonnal)
  * [+, de ezen mindig van mit csiszolni :)] Jöjjön hozzám, ha hívom (mindig, azonnal)
  * [kb, még dolgozni kell rajta] Tudjon kulturáltan sétálni mellettem (ne húzzon)
  * [+] Lehessen póráz nélkül is sétálni vele
  * [+] Lehessen vele futni reggelente
  * [+] Lehessen vele labdázni
  * [+] Lehessen vele frizbizni
  * [+] Lehessen vele kirándulni
  * [+] Lehessen vele nagyokat játszani, rohangálni
  * [+] Lehessen vele kávézókba, üzletekbe járni
  * [+] Csak akkor menjen ki az ajtón, ha kiengedem
  * [+] Lehessen magára hagyni, úgy, hogy ne jöjjön utánam
  * [+] Ne ugasson, ha elmegyek otthonról
  * [kb, még dolgozni kell rajta] Legyen szobatiszta
  * [kb, még dolgozni kell rajta (agressziv a kölykökkel)] Lehessen vele kutyák közé menni
  * [kb, még dolgozni kell rajta (fél és ezért agresszív a kisgyerekekkel, furi hangú emberekkel)] Ne bántsa az embereket, ne féljen tőlük (gyerekektől sem, senkitől)

  * [ ] Ne egyen fel dolgokat a földről
  * [ ] Csak akkor fogadjon el ételt, ha én megengedtem neki

Ma reggel ismét találkoztun Penny-vel a Jack Russel lánnyal és a gazdájával, és most már nagyon konkrét felkérést is kapott szergej, hogy májusban akcióba kéne lendülnie, mert a gazdi szeretne kicsi Jack-eket.

Én azt mondtam, hogy majd üljünk le erről tárgyalni. Fogalmam sincs, hogy ez mivel jár, lenne-e ennek a dolognak valami hatása Szergejre, érdemes-e ilyenbe belemenni, vagy nem. Szóval ti nálam okosabbak, akik engem olvasnak, adjatok tanácsok, ti mit tennétek a helyemben?

Nekem eddig csak egy megalapozott érvet sikerült összegyűjteni a témában, mégpedig azt, hogy a kicsi terrierek nagyon tünemények, és milyen jó lenne, ha mehetnénk babázni :) Azért gondolom sikerül még párat összegyűjtenünk így együtt.

 Ma kutyasulin két fontos dolog történt: egyrészt mindenki egyenként letolt egy mintavizsgát, másrészt volt Őrző-Védő ösztön teszt.

Ezen a héten szépen lelkiismeretesen gyakoroltunk, és meg is lett az eredménye :) Bodzának csak két dolgot kell kijavítania (bólyához küldéskor ne álljon meg, és hogy ne üljön fel a fektetésből, amikor a vonal előtt hagyjuk a behívás előtt való eltávolodáskor), Szergej pedig mindent tökéletesen csinált! Najó egy kis hibája volt: behívás közben megállításkor megállt, majd lefekvés előtt észrevett egy fehér kutyát a kerítés mellet, és őt stírölte kb öt másodpercig, míg mire újra visszanézett rám, és lefeküdt. Imádom a kis dögöt, és nagyon büszke vagyok rá! Bodzával ugyanez a helyzet :)

A gyakorlások közben azért voltak érdekes dolgok ám! Ezt a képet a pénteki akciónk közben készítettem:

Szergej és a bólya

Az történt, hogy a kis dög annyira ráizgult a bólyára, hogy amikor kiküldtem hozzá, nem lefeküdt mellé, hanem a szájába vette, és elkezdte rágcsálni, majd odahozta nekem :)) Hihetetlen, mennyire aranyos volt, de sajnos akármennyire is imádtam, ezt nem hagyhattam. Szerencsére sikerült letiltanom, de azért még jópárszor bepróbálkozott a drága.

Gyakoroltunk még fára felmászást (két lábbal pacsit ad a fa törzsére), de még nincs kész a gyakorlat, mert még nincs hozzá vezényszó (formálással tanítom). Játszottunk sokat dobozzal, és Bodza is nagyon szépen tud már pitizni (ide is kb csak a vezényszó hiányzik).

Az őrző-védős cucc nagyon jó volt. Egy plüss delfinnel húzta Tamás (az ÖV-s arc) Szergej agyát, majd odaadta neki végre, amikoris ő nagy boldogan vitte magával, játszott vele és rázta, amolyan terrieresen. Ezután meg kellett fognom a nyakörvét, és eldobnom a delfint. Ekkor Tamás elkezdte becserkészni, és figyelte közben Szergej reakcióit. Ő egy ideig nézett, majd elkezdett ugatni, hisztizni, és el akart menni a delfinért. A végén el is engedhettem, majd ki kellett rohannunk a terepről. Azt mondják, hogy ez az egész a zsákmányszerzésről és a zsákmány megvédéséről szól, és ebben Szergej nagyon jó volt. Ami miatt nekünk érdemes ilyen foglalkozásokra járni az az, hogy Szergej nem csipázza a kicsi gyerekeket: fél tőlük, és adott esetben támad is, ami engem mocskosul zavar. Azt mondta a segéd (Tamás), hogy ezt nem lesz nehéz kioldani, kb három hónap kell majd hozzá. Én nagyon szeretném ezt, így tuti lesz pár korán kelős hétvégénk Szergejjel a középfok után :)

Rémusz és Bodza

Szergej és Bodza várják, hogy befejezzük a vacsit, és visszajöhessenek a kanapéra közénk

Ő Bella, aki tökéletesen ugyanúgy néz ki, mint Bodza kicsi korában. De egy az egyben :) És ma ismét találkoztunk, neki is kezd barnulni a feje teteje :) Pedig azt hittük, hogy Bodza megismételhetetlen gyöngyszem, de nem! Ha valaki Bodzát szeretne, keressen egy Beagle-t és egy Tacsit, és az eredmény Bozza lesz :)

Mi imádjuk a könyvedet Norcsi, de úgy tűnik Szergej és Bodza egészen más véleményen vannak :)

Szóval korábban írtam, hogy mesélek kicsit Eddyről. Hát az úgy volt, hogy Teca szeretett volna kutyát. Első körben vizslát. De közel sem volt olyan az élete, hogy bevállalhassa. Most viszont nagy változások vannak, és úgy gondolta, hogy ha már úgyis az egész életét a feje tetejére állítja, akkor itt az idő: most vagy soha, kell a kutya.

Sokat agyaltak Estivel még Zalakaroson, hogy milyen fajta is lenne neki ideális. Volt szó puliról (mert jártak nálunk, és Teca beleszeretett Ficsúrba, a pulinkba, de apa nem engedte elvinni :)), bichon-ról, westie-ről, bearded collie-ról. Asszem ez is volt az utolsó változat, szakállas collie. (Úúú, pedig egyszer úgyis lesz egy border collie-m, úgyis lesz, de most még sajna nem, meg most nem is rólam van szó.)

Aztán!! Jött a Tesco :) Estivel valahogy megláttunk egy dísz zacsit, amin egy kutya volt. Akkor még csak annyit tudtunk, hogy nagyon édes, de fogalmunk sem volt róla, hogy milyen fajta, de arra gondoltuk, hogy elvisszük Tecának ajándékba.

Rémusz és Eddy

Aztán amikor átadtuk, akkor Teca egyből belezúgott, és olyanokat mondott, hogy ez az én kutyám (persze volt már benne pálinka is, de azért szerintem őszintén mondta). Épp volt előttem notebook, így elkezdtem hírdetéseket nézni. Bichonokat szerettem volna mutatni neki, de nem volt ilyen kategória, így az egyébre kattintottam, hátha ott lesznek. És ott is voltak, de nem a Bichonok, hanem ezek a gyönyörűségek :)

Mint kiderült, pamutkutyának, vagy vattakutyának hívják őket, a hivatalos nevük pedig cotton de tulear. Míg Teca elment pisilni, én titokban felhívtam a gazdikat, és leinformáltam a kutyákat. Még ketten voltak, egy kisfiú és egy kislány. Kicsi hibák miatt egyikük sem alkalmas tenyésztésre, így olcsóbban adják őket. Mikor Teca visszaért, megkérdeztem, hogy ne vigyük-e haza kocsival. Persze csak akkor, ha nem bánja, ha teszünk egy kis kerülőt Pomáz felé (ugyanis ott laktak a pamutdögök). Vívódott magában sokat, de végül is belement, de azt mondta, hogy nem vehet kutyát, és ne is próbáljuk győzködni.

Nemsokára már ott voltunk a gazdik házában, a pamut kisfiú pedig kb fél órát töltött Teca ölében farkcsóválva, élvezve, hogy simogatják (egyébként egy elég bizalmatlan kutyus, cserébe nagyon nyugodt). A vattalány pedig nagyon élénk volt, ő mászkált fel alá, megfordult mindenki ölében, nagyon cuki volt :)

Visszafelé már úgy jöttünk, hogy Teca nem tudta, hogy elküldjön minket a picsába, vagy megköszönje nekünk, hogy elhoztuk, azt mindenesetre már tudta, hogy Edward lesz az ő kutyája :) Egyébként később megköszönte :))

Hazafelé ki is találtuk a stratégiát: Teca még két hétig dolgozik, utána szabin lesz, tehát megbeszéli a gazdi nénivel, hogy csak két hét múlva viszi el Eddy-t, addig beadják neki a harmadik oltást is, és neki meg lesz ideje felkészülni, olvasni, tanulni, vásárolni, stb..

Nagyon jó, hogy az első egy-két hétben kb végig vele tud majd lenni! Kapott tőlünk ajándékba egy könyvet: Jan Fennel - Az első harminc nap. Ez pont arról szól, hogy hogyan érdemes bánni az új kedvenccel az első időszakban, hogy nem rontsuk el. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Sokkal kevesebb probléma, stressz, nyűg, hiszti lesz egy kutyával, ha már az első előtti naptól kezdve tudatosan neveljük.

Kapott a könyv mellé egy klikkert is, és odaadjuk neki Norcsi új könyvét is, a Klikket, hiszen a klikkelést sosem lehet elég korán kezdeni :)

Már megvan, hogy december 22-én este megyünk érte, és az is, hogy mikor megyünk Fresnapf-ba bevásárolni :)

Aztán majd pesze járni fog ő is kutyaoviba, meg kutyasuliba. Persze csak a Nészigeti Kutyasuli jöhet szóba :)

Sok újság nincs felénk mostanában. Járunk rendesen kutyasuliba, és élvezzük is nagyon. Gyakorolni hááát, mondhatnám azt, hogy keveset gyakoroltunk, de közelebb áll az igazsághoz az, hogy kb semmit. Itt egy gyors összefoglaló:

• akadályok: imádják, bármikor megcsinálják, akár maguktól is átfognak rajtuk, ha épp arra járnak
• kézjelek: na ez volt az, amit kicsit gyakoroltunk a héten, és már sokkal megbízhatóbban megy, mint korábban. A fekvés eddig is szép volt, az ülés nem ment. Kb úgy nézett ki, hogy amikor az ülést mutattam, akkor elemelkedett fél centit a talajtól, majd ismét vissza. Most ma már szépen felült messziről is, és nem is hibázott :) Ha kitartóan gyakorlok vele, akkor ezzel sem lesz semmi baj.
• bólya: a távolsággal vannak még gondjaink, egyébként meg. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálja meg akár 12 méterről is, hanem azt, hogy még nem elsőre, hanem ha közelebbről indulunk, akkor már akár távolabb is el tudunk menni, és onnan is szépen kimegy. Ami nagy előrelépés, hogy már érti, hogy a bólyánál kell feküdni. Ezt most sikerült belerakni. Igazából az volt, hogy ezt nem is tanítottam meg neki soha, csak kézjellel fektettem a bólya mellett, de most megtanulta, hogy nem csak ki kell menni a bólyához, hanem ott mellette rögtön rám is kell nézni, és ha fektetést mutatok, akkor a bólya közvetlen közelében kell feküdnie. Valamikor pl a két lába között van a bólya :)
• megállítás: ezzel most szombaton haladunk sokat! Eddig az ott és a maradj, majd a fekszik kombinációval próbálkoztam, vajmi kevés sikerrel. Vagyis sikerült néha, de nagyon kiszámíthatatlan volt az egész. Arra jöttem rá, hogy ha csak annyit mondok neki, hogy fekszik, és mutatom is, akkor szépen megáll, és szép lassan le is fekszik :) Most már csak arra kell figyelni, hogy időben mondjam ki a fekvést, hogy ne csússzon túl a kijelölt sávon. Remélem működni fog :)

Igazából nem azért nem mennek még a gyakorlatok tökéletesen, mert Szergej béna, hanem azért, mert nem gyakorlunk. Tudom. Már csak két hét van vissza a vizsgáig, és most már oda kell tennünk magunkat, mert nagyon akarom már, hogy járhassunk a vasárnapi klubra. Meg a szombatira is, de ahhoz még kell egy ötös szintű vizsga. Gondolom ügyességi lesz, abban úgyis benne vagyunk, meg gondolom ahhoz könnyebb gyakorló társakat szerezni.

Ma kaptam két dicséretet is az oktatónktól :) Az egyik az, hogy ügyesen klikkerezek, a másik meg hogy a hangomat nagyon jól használom: érződik, ha lelkes vagyok, és az is, ha mérges.

Vasárnap a Hajógyári szigeten voltunk. Ez már alapfokon is nagyon bejött! Sok-sok zöld, hatalmas tér, lehet rohangálni, szimatolni! Élelem megtagadás nem volt, de cserébe láthattunk egy bemutatkozást: Norcsii vette kezelésbe Joker-t. A helyszín nem volt szerencsés, és az idő is korlátos volt, ennek köszönhetően szerintem Joker nem tört annyira össze, amennyire kellett volna neki, de nagyon látványos volt a viselkedésében a változás. Utána Ancsi (a gazdája) minden szavára elsőre, max másodszorra már szaladt is hozzá. Azért is tanulságos volt ez, mert most már én is magabiztosabb lettem ezen a területen, és tudom, hogy jól csináltam, amikor Bodzával játszottam el ezt (valami bekakálós sztori után). Amin lehetne változtatnom, az az, hogy lehetett volna még tovább tolni a kutyát, és a kioldás az lehetett volna lassabb, fokozatosabb. Mostanában szerencsére nem adott okot az ismétlésre, és remélem, hogy nem is fog :)

Ésss, megjelent Norcsii klikkeres könyve! Nekünk már megvan :) Még csak beleolvastam, de ha lesz konkrétabb tapasztalatom róla, írok véleményt!

Éssssss, lesz egy új kutya az ismerőseink körében!! Tecának lesz egy Pamutkutyája :) Elég sok közünk van a dologhoz, de erről majd máskor írok.

Egyébként azért írtok kevesebbet, mert most kicsit többfelé jár az agyam, és Szergejjel is kevesebbet foglalkoztam. Viszont rendszeresen járunk ki a parkba játszani (többször van olyan, hogy naponta kétszer is lefárasztom), járnak velem Eckermann-ba napközben, és amire nagyon büszke vagyok, hogy esténként és hétvégénként már póráz nélkül járunk sétálni hármasban! Bizony ám, Bodza is póráz nélkül sétál!! Ez számomra hihetetlen nagy szó! Mondjuk ez nem azt jelenti, hogy a lábam mellett jön mindkét kutya, hanem inkább azt, hogy előttem / utánam mennek kb max 10 méterre, és ha hívom őket, akkor vissza jönnek. Alapból nem mennek le a járdáról, ha mégis, azonnal visszaparancsolom őket, és csak akkor kelünk át az úton, amikor összeszedtem őket, és leültettem a padkára, majd megbizonyosodtam róla, hogy nem jön autó. Én ezzel boldog vagyok! Ami szintén egy pozitív vonzata ennek, hogy Bodza sokkal gyorsabban és többet pisil / kakál, ha szabadon van. Remélem ez jó hatással lesz a szobatisztaságára :)

A végére még egy jó hír: Monty (a Beagle, akinek Anyesz és Safi a gazdija) vasárnap letette az alapfokú vizsgát 91 ponttal! Nagyon menő :) Januárban kezdik majd a középfokot.

Mára ennyi, hamarosan írok ismét, és mesélek kicsit Edward-ról (Teca leendő kutyusa). Addig is egy kis kedvcsináló:

 Nagyon jól érzem magam a középfokú tanfolyamon! Egyrészt, mert sokkal többet mozgunk, hiszen kell palánkon és ferde kúszón átfutni, másrészt pedig mert nagyon tetszik az, hogy itt nagyrészt gondolkodva tanítjuk a kutyákat (formálás). Szergej imád bólyához rohangálni (már azt is tudja, hogy ha van négy bólya, akkor arra felé megy, amerre mutatok), nagyon szereti a házi feladatnak kapott dobozt is, amivel mindenfélét kell majd csinálni (egyelőre ott tartunk, hogy belerakja a két első lábát, meg pacsit ad rá, felborítja, ilyesmi :)). Egy dobozt már ki is gyilkolt, így most szereztem egy masszívabbat neki :)

Már megismertették velünk a pálcát is. A következő hétre meg kell tanítani egy új trükköt vele, de még nem találtam ki, mi lesz az. Lehet, hogy a forgás, vagy a szlalom a lábaim között, de lehet, hogy valami más, kevésbé kommersz.

A kézjelek megyegetnek, még a felültetésre kell gyúrni, mert ott még nem mindig ül fel. Szerintem itt velem van a baj, majd próbálok kísérletezni a kézjeleimmel, mert lehet, hogy nem mindig ugyanazt mutatom.

A megállítás szerintem jó lesz. Most az van, hogy már tudja, hogy meg kell állni valamikor, így nem rohan, hanem lassítgat a táv közepe felé már magától. Ezt majd ki fogom javítani. Azt kell csinálnom, hogy párszor csak behívom és nem állítom meg.

Volt tegnap helyben maradási verseny, amit Szergej nyert :) Mondjuk a többiek elég hamar kiestek, de akkor is :) Amikor felugrottam, és tapsoltam a fejem fölött, akkor már ő is berohant hozzám.

Játék közben a parkban azt gyakoroljuk, hogy amikor visszahozza a Kong-ját, akkor ne kezdje el rágcsálni, és nem úgy kelljen kiimádkoznom belőle, hanem egyből tegye le elém, amikor kérem. Még közel sem tökéletes, de már érzem a haladást :) Így kevésbé van veszélyben a kezem..

Gyurma mostanában rombol. Hát, Szergej is. Vagyis nem tudni, hogy ki a kettő közül, de szerintem Szergej az. Vagyis hát az úgy volt (szerintem), hogy Bodza elkezdte lepakolni a cipőket, és kiszedni a talpbetéteket. Szergej pedig látá, hogy a talpbetét az jó, és megtanulá, hogy az a cipőkben lakozik. És ezek után már Szergej önállósódá, és magától kiszedé és szétrágá a talpbetéteket :( Még jó, hogy mostanában tanultuk a bemutatkozást a suliban, mert lehet, hogy meg kell majd ejtenem. Bár egyszer már csináltam otthon hasonlót, amikor hazaértem, és boldogan rohangált a szájában a betéttel. Most majd ügyesebb és tudatosabb leszek. Bár szerintem keresek majd egy másik szitut, ami egyértelműbb, meg majd el kell érni, hogy Bodza nem legyen épp otthon. Vele majd külön kell eljátszani ezt.

Egyébként meg ilyen cukik :) Boldok vagyok velük!

 Ma kutyasuliban kipróbáltuk, hogy hogyan mennek a vizsgafeladatok, úgy, hogy még nem is tanultuk őket, hogy lássuk, milyen szinten van a csoport.

Kipróbáltuk a kúszót, a kézjeleket és a behívás közben megállítást és fektetést.

Kúszó: magától nem ment bele Szergej, de ha leültettem előtte, majd átmentem a másik végére, én onnan hívtam, akkor simán átrohant rajta, szóval ezzel nem lesz gond, tuti élvezni fogja.

Kézjelek: ülésből kellett lefektetni, majd felültetni két méterről. Nagyon szépen csinálta ezt is :) Bár ilyesmit már mi gyakorolgattunk korábban, de azért örülök nagyon, hogy érti, mit is szeretnék tőle.

Megállítás: erre nagyon kíváncsi voltam. A feladat úgy néz ki, hogy lefektetem a kutyát, én elmegyek kb 20 méterre, majd magamhoz hívom. Köztem és a kutya között van egy kb 5 méteres sáv, ahol meg kell állítani, majd le kell fektetni a kutyát, és ismét magamhoz hívni. Ez annyira profi volt, hogy szerintem ennél már csak rosszabb lesz! De komolyan! Hihetetlen volt nézni, ahogy behíváskor mint az őrült elkezdett felém rohanni Szergej, majd arra, hogy "ott, marad!" szinte azonnal megállt és leült, várt, és a kézjelre lefeküdt utána. De nem ám úgy ímmel-ámmal, hanem elsőre és azonnal!! Komolyan, még most sem tudom elhinni! Nagyon büszke vagyok rá!!

A hétre az volt a feladat, hogy a kézjeles dolgot próbálgassuk, hogy amikor a kutya nincs mellettünk, és azt mondjuk, hogy fekszik, lefekszik-e. Mivel rossz idő volt, nem nagyon volt lehetőségünk a szabadon futkosásra, talán csak csütörtökön, akkor meg nem jutott eszembe, így ez sajna kimaradt.

A másik feladat az volt, hogy csináljunk egy dobozt, és tanítsuk meg a kutyának, hogy azzal mindenfélét lehet csinálni. Pl tanítsuk meg, hogy üljön bele, emelje fel, szagoljon bele, adjon pacsit az egyik sarkára, stb. Ami fontos, hogy formálással kell tanítani, azaz nem adhatunk a klikkeren kívül más segítséget a kutyának. Ez azt jelenti, hogy mutathatunk rá, nem dobhatunk bele jutifalatot, vagyis semmi olyan dolgot nem csinálhatunk, ami segíti a kutyát, csak a klikkerünk van.

Az a kemény igazság, hogy mi ezt sem gyakoroltuk. A dobozokat megcsináltam ugyan, de csak egyszer klikkereztünk úgy, hogy az volt a feladat, hogy felfedezze, hogy dobozzal kell valamit csinálnia, akkor sem jutottunk tovább annál, hogy néha a doboz felé fordítottam a fejét, de szerintem nem értette, hogy a dobozra kell nézni.

Ma suliban nagyon rosszul éreztem magam, hogy nem gyakoroltunk, így elhatároztam, hogy behozom a lemaradást. Ma gyakoroltunk is itthon kétszer. A suliban a bólyához küldést gyakoroltuk, és ott kicsit csaltam (rámutattam a bólyára), ami nem jó (ezt csak akkor szabad, amikor már boldogan szaladgál a bólya felé). Most elhatároztam, hogy a dobozzal nem fogok csalni.

Nem is nagyon emlékszem, hogyan történt, és milyen lépéseken keresztül jutottunk el ideáig, de az első gyakorlást úgy hagytuk abba, hogy Szergej már rájött arra, hogy az a lényeg, hogy a dobozzal kell valamit csinálni (beledugni az orrát). Pont annyira volt ezt most könnyű elérni, amennyire nem ment a korábbi alkalommal. A második gyakorlásnál nem emeltem a lécet. Azt szerettem volna, hogy azt tudja nagyon, hogy most a dobozzal dolgozunk, és az a feladat, hogy a dobozhoz kell menni. Még néha van olyan, hogy áll velem szemben 10-15 másodpercet, amikor is leesik neki, hogy: jaaaa, persze, a dobozhoz kell mennem, és csak akkor jár a virsli :) De ez jó, mert ez azt jelenti, hogy gondolkodik!

Nagyon jó volt ez a két gyakorlás, és örülök, hogy sikerült előrelépnünk. Holnap el kell vinni a dobozunkat a suliban, és ott is fogunk vele gyakorolni. Jó, hogy már nem azzal kell szenvedni, hogy egyáltalán odamenjen a dobozhoz, és állandóan csak rám néz türelmesen, hanem lehet majd mindenféle vicces dolgokat beklikkelni neki.

Azt mondta Norcsii (ma is ő volt a csoport vezetője, és titkon reménykedem is, hogy már marad is), hogy holnap jó sokat fogunk dolgozni a kutyukkal (a pálcával is meg fogunk ismerkedni). Már nagyon várom! Majd megírom, hogy mi volt :)

Jah, kezd meghalni a klikkerem, kell vennem egy másikat. Nem is gondoltam, hogy egy klikker meg tud pethedni, azt hittem, csak elhagyni lehet :)

Budaörsön

Ma kezdődött a középfokú tanfolyam!! Kicsit döcögősen indult a nap, mert Szergej hajnalban és reggel hányt, majd délelőtt remegett szegény, így még suli előtt elviharzottunk az állatorvoshoz. Láza nem volt, de a pociját fájlalta. Kaptunk probiotikumos gyógyszert, és kb ennyi. De még ez után is maga alatt volt. Még a suli első fél órájában is nagyon odavolt, amikor csak a gazdik beszélgettek, és nem történt semmi. Ilyennek még nem is láttam. Összekuporodott a lábam előtt, és ott feküdt remegve, amíg a többiek rohangáltak. Aztán szerencsére javult a helyzet. Kiderült, hogy csak unatkozott, mivel ugye a többi kutya mocskosul nem érdekli, én meg nem figyeltem rá. Amint elkezdtünk dolgozni, egyből kinyílt a csipája, és onnantól jobban élvezte a sulit, mint bárki más.

A csoportról röviden annyit, hogy kilencen vagyunk, ebből egy Szergej, egy Bozza (jeee, egy csoportba kerültünk :)), egy Monty, két Westie (Dzsóker és Marcipán), egy Szetti (az eddigieket mind ismerjük, mert vagy egy csoportba jártunk alapfokon, vagy mi vagyunk), és még három kutya, akik közül egyet látásból ismerünk, ő Centi, egy minitacsi, aki még Szergejnél is kisebb (hahááá, nem Szergej a legkisebb a csoportban :P), és két nagyobb kutyus, akikről még nem sokat tudok. Az egyikük egy népszigetis néni kutyusa, aki azért jött középfokra, mert ugyan napi 24 órában együtt vannak, de nem töltenek együtt minőségi időt, és így meg rá lesz kényszerítve. Róluk még tuti írok később, mert az a kutya gyönyörű, már azóta imádom, hogy először megláttam a Népszigeten :) Majd hozok fényképet is.

Sajna nem a csoportvezetőnk tartotta a foglalkozást, mert épp kiment a bokája, így őt még nem ismerem, de nem volt gond, mert Norcsii, a bemutató csoport vezetője ugrott be helyette, és rá egyébként is kíváncsi voltam.

Sok minden nem történt még. Gyúrtunk egy kicsi engedelmességet, megbeszéltük, ki mit vár a tanfolyamtól, mi lesz a vizsgán, beszéltünk klikker képzésről, és játszottunk egy kis ügyességi játékot is, ami majd a behívás közben megállítás és leültetés / fektetést fogja megalapozni.

Volt ismét verekedés is, és ugye ki más miatt, mint a kis vadász Monty miatt :) Mondjuk Rita ide inkább :(-t írt volna. Nem is a verekedés volt a legrosszabb Monty-ban, hanem az, hogy olyan magasról szart Rita fejére, mint amilyet eddig még sose láttam. Ki is borult a lány (nem jó kifejezés, inkább nagyon dühös volt), remélem holnapra már jobban fogják élvezni az együttlétet.

Találkoztunk mizsimuzsimuzsikával is :) Ott volt megfigyelőként a csoportunkban :)) Ők időközben elköltöztek és már csak két zebra választja el őket a nagy zöldtől :) Én sem panaszkodhatom a Nehru Part-tal, de azért ez nagyon menő lehet :)

Esti ma nem tudott jönni Bodzával, mert önismereti csoportja volt, így a kutyalány a kocsiban várt meg minket. Kapott egy ágat és MR2-t, hogy jól érezze magát. Ennek az lett az eredménye, hogy a csilli-villire takarított kocsim rosszabbul néz ki, mint korábban. Annyira fölösleges lemosni belülről az üvegeket! Már most tele van kutya orr nyomokkal :) Ez egyébként nem panaszkodás, mert kicsit sem zavar, csak mosolygok rajta inkább :)

Suli után voltunk a Nemzeti Színház mögött labdázni. Itt kiderült, hogy mi is volt Szergej baja, miért is fájt a pocija. Ugyanis kikakált egy üveggolyónyi műanyag (gumi) félgömböt. Ez egyike a labdáról lerágott púpoknak, amit ők annyira imádnak rágni. Még sosem nyelt le egyet sem, és fogalmam sincs, hogy ezt hol és mikor találta, és mikor nyelhette le, meddig is szenvedett miatta, de a lényeg, hogy már nincs benne! Már csak azt remélem, hogy nincs benne több..

most nagy döglés van, mert jól lefárasztottam őket. Kb ilyen a hangulat most nálunk:

Kis rohadékok :)

Ma még van egy esti sétánk (legjobb, imádom! szoktam képeket is csinálni a város hangulatáról, majd csinálok egy válogatást belőlük), aztán pihi, mert a holnapi nap ismét fárasztó lesz.

Egyébként be kell vallanom, hogy elpuhultunk az alapfokú tanfolyam óta. Felengedtük őket az ágyba. Nem egész este (bár volt olyan is), de reggel ébredéskor felhívtuk őket, és még szundítottunk együtt egy kicsit. imádnak befurakodni a takaró alá :) Na, mától ennek vége. Pedig jó volt, de az irány nem jó, és itt a jó alkalom, hogy változtassunk, és visszatérjünk a jól megszokott folyosón alvós rendszerre. Drukkoljatok :)

Tegnap elhamarkodtam azt a kijelentést, hogy minden rendben van Szergej mancsával. Ma reggel a frizbi-labda kombó után ismét véres volt a körme. Igen, ugyanaz :(

Kicsit tanácstalan vagyok. Az állatorvos megint csak bekötné, de utána ismét ez lenne. Ennek nem sok értelme van. Vagy szerzek kék kenőcsöt, és megnézem, az mennyit javít a helyzeten, vagy leszedetem az állatorvossal ezt a körmöt is. A többivel, ami hasonló sorsra jutott azóta nincs gond. 

 Mostanában nyugi van felénk (de már nem sokáig, mert hamarosan kezdődik a középfokú tanfolyam :)). Nem kell vizsgára készülni, nincs semmi stressz, nem kötelező a gyakorlás. Szerencsére nagyon szép őszi délelőttjeink voltak, így lehetett nagyokat sétálni és rohangálni a Duna parton. Azt figyeltem meg, hogy labdázásnál Bozza művésznő sem lécel le kakát enni :) 

Szergej lába most nem fáj, nincs kötve, lazaság van :) Remélem így is marad. Mindenesetre beszerzek egy kis Kék kenőcsöt, jól fog az még jönni egyszer!

A héten elkezdtük tanulni a 'Szégyelld magad!'-ot Gyurma video-ja alapján.

Most ott tartunk, hogy már szigetelő szalag nélkül is érti, mit kell csinálnia, de a kézjelet még nem érti. Rövideket gyakorlok csak vele, de sajna nem eleget.

A következő trükk asszem ez lesz:

Nagyon menő, és azt írja a lány, hogy nagyon gyorsan megtanulta a Parson-ja :) Ami még szimpi, és hasznos is, nem csak menő:

Hétvégén megyünk kirándulni a két Monty-val :) Úgy néz ki, Hármas-Határ hegy lesz a helyszín, de ezt még nem egyeztettük mindenkivel. Jaaa, és a beagle Monty hétvégén elkezdte az alapfokú tanfolyamot :)

Közben Rita is elkezdett Blogot írni Monty-ról (a Jack Russel Monty-ról): http://timonyid.blog.hu/

Gondolkodom valami kutyás Facebook csoport létrehozásán, de ez még csak megfordult a fejemben, konkrét koncepcióm még nincs. Csak valami halvány elképzelés, hogy tudatos gazdikat szeretnék egy helyen tudni, vagy talán klikkereseket, ilyesmi. Meg lehetne osztani egymással az új videókat, tanácsot lehetne kérni, ilyesmi. Ami jobb ebben, mint egy fórumban, hogy nem kell utánamenni az információnak, hanem 'házhoz jön', hiszen az újdonságok bekerülnek a news feed-be. Még gondolkodom, mit lehet ebből kihozni :)

 Rosta művésznő rajzolta ezt nekem:

 Lefényképeztem ezt is, hogy lehessen vele menőzni :)